Ez már a ritkulás. Ereszkedő hanglejtéssel fejezzük be mondatainkat, és könyökölve hallgatjuk egymást, mint a mesemondók. Erre vágytam volna? Nézni, ahogy a rézfillérekhelyén ázik az utca, s a félelem lassan hitbe vált át? Séta közben jósolni neked tócsákból, mosolyból, éjjel pedig, sötét szobákban…